Linkajánló

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. Több információ
Elfogadom

Advent: A, mint Adni

Valamikor november közepén jöttem rá, hogy hamarosan itt a Karácsony.

Talán abból, hogy Szegeden újra elkezdték beépíteni a Széchenyi teret. Ez a tér, mely a város egyik tüdeje is lehet/ne ősöreg fáival, szemet gyönyörködtető virágágyásaival és a múlt dicsőségét idéző szobraival. Ám Advent időszakában a tér benépesül számtalan bódéval, ahol hasznos és haszontalan dolgok ezreit lehet megvenni. A probléma talán az, hogy az év nagy részében a térnek azt kell megélnie, hogy lebontják az egyik rendezvény fabódéit, sátrait, majd felépíti a következőét. (Mivel sokszor ugyanarról a rendezvényszervező cégről van szó, ugyanazokat a faházakat.)

Sörfesztivál, borfesztivál, karácsonyi vásár, foci vb, stb.. a lényeg, áldozata fogyasztás oltárán és minél több megvásárolható, elfogyasztható alkohol...

Talán abból kezdtem el érezni a Karácsony közeledtét, hogy megláttam az első mikulás figurát, mely mászott felfelé egy ablakon. Azt hiszem, tavaly találkoztam először ezzel a bábúval. Mászik a Mikulás fel az ablakon. Aranyos... vagy szánalmas... Mindenesetre már nálunk is egyre jobban megjelenik az angolszász hagyomány: a Mikilás hozza a karácsonyi ajándékot.

Pedig a magyar gyerekeknek jobb a soruk, hiszen egy hónapon belül kétszer kaphatnak ajándlkot: Mikulásról és Karácsonykor.

Mert az Karácsony az ajándékozásról szól. Nagyon arról. Adni és adni. Vajon bepótolhatjuk, amit kihagyunk egész évben? Vajon egy jól-rosszul választott választott ajándékkal palástolhatjuk azt, amit elmulasztottunk a többi 11 hónapban?

Kedves hagyomány, hogy Karácsony előtt a jógaközösségünkben karácsonyi satsangot tartunk és a satsang végén megajándékozzuk egymást. Általában az ember a rakshabandan testvéreinek nagyobb ajándékot, vagy személyesebbet ad, de azért mindenkinek ad valamit. A legtöbben vesznek egy doboz szaloncukrot és mindenkinek adnak a kezébe két darabot. Meg egy kedves (őszinte!) mosolyt. Az egyik évben annyi szaloncukrot kaptunk így hárman, hogy nem is kellett vennünk a fa alá.

De igaz a közhely: talán olyan ajándékot lenne jó adni, melyet mi magunk is szívesen elfogadnánk.

Kedves Barátaim!

Advent elkezdődött, a Várakozás ideje... Karácsonyig.

Szerző: nawesh
Forrás: veg.hu

© halmaz.hu